Széll Endre és Árendás Tamás a kukoricáról
Ismét egy kávéházi beszélgetésre invitáljuk Olvasóinkat. Ezúttal egy másik sarkot választottunk, mert úgy gondoltuk innen jobb a rálátás az idei év kukoricatermesztésének gondjaira, eredményeire.
Beszélgető partnereimet talán be sem kell mutatnom, de a rend kedvéért mégis: Dr. Széll Endre a GKI Nonprofit Kft. tudományos tanácsadója, és Dr. Árendás Tamás az ATK Martonvásári Intézetének osztályvezetője.
Mindketten elismert szakemberek, egyúttal szerkesztőbizottságunk tagjai. Ezért is megengedhető a közvetlen hangvétel, vagyis a tegeződés.
Kollégák! Valamikor augusztusban az a hír terjedt el szakmai körökben, hogy már nem is érdemes kimenni a határba. A kukorica csapnivaló, a termésre meg keresztet vethetünk. Azután megjöttek az esők, meg a remények: lesz itt 6,5 tonnás átlagtermés is. Betakarításkor már lejjebb adtuk, mondván megelégszünk az 5,5 tonnás átlaggal is. Kommentálnátok ezt a hirtelen változó prognózist?
Sz.E.: Már Petőfi is megírta: „azért a víz az úr!”. Ez sajnos az egész mezőgazdaságra, és ezen belül a kukoricatermesztésre is igaz. A tenyészidő elején volt elég csapadék.
Talán több is a kelleténél.
Sz.E.: Így van. Sőt gátolta a tavaszi munkákat és a vetést is késleltette. Ezután elzárták az égi csapokat, és sajnálatos módon a tenyészidőben sokkal kevesebb csapadék hullott, az átlagosnál, ami azt eredményezte, - főleg a kedvezőtlen adottságú területeken – hogy vízhiány alakult ki.
A termésátlag prognózisok is a vízellátottsággal voltak összefüggésben.
A jelenlegi információink szerint 5,75 tonna/ha-os átlagtermésre számíthatunk országosan.
Mire ez a Kukorica Extra megjelenik, már pontos adatokat tudunk közzétenni.
Sz.E.: Ez sajnos nem vigasztalja a termelőt, mert tudvalevő, hogy a termelés során szinte egyetlen biztos adat áll rendelkezésére: a költségek. A természet hozzáteszi a másik adatot a termést, és ettől kezdve a kereskedők kezében vagyunk, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben.
Tudom, hogy az a legizgalmasabb kérdés, de most mégse mélyedjünk el benne, mert a beszélgetésünk fonalát a technológia irányába szeretném legombolyítani.
Tamás! Ti évek óta végeztek un. tartamkísérleteket. Az idei év hozott valami meglepőt?
Á.T.: Meglepőt talán nem, de tanulságokat igen. Az első negyedévben kétszer annyi csapadék hullott, mint átlagos körülmények között…
A termelők már rekordokról álmodoztak?
Á.T.: Korai volt, bár joggal hihette mindenki, hogy a bőséges vízellátás a tápanyagok jobb feltáródását fogja eredményezni, ami különösen a virágzás idején kedvező hatással lesz a kukorica termékenyülésére és további életszakaszaira.
De nem így történt.
Á.T.: Sajnos nem. Az aszály átrendezte a reményeket, amely sajnos a szemtelítődés időszakában is negatív képet mutatott.
A részleteket mellőzve: mi volt leszűrhető a tartamkísérletekből?
Á.T.: Már a látvány is önmagáért beszélt. Voltak parcellák, amelyek „állták a sarat” és voltak, amelyeket bizony megviselt az aszály.
Ez minek volt tulajdonítható?
Á.T.: A talajművelés és tőszám mellett egyértelműen a nitrogén műtrágyázásnak. Valahol a 120-140 kg/ha nitrogén hatóanyag eredményezte, a legnagyobb terméseket.
Sz.E.: Ezt azzal szeretném kiegészíteni, hogy a túlsűrítés eleve vízhiányt okoz. Egymás elől veszik el a növények az életteret. A kukorica a kukorica gyomnövényévé válik – képletesen. A másik: A műtrágya hatása a talaj tápanyag ellátottságának a függvénye. És még egy adat: Sípos György nagyváradi agrotechnikus mutatta ki, ha a hőségnap vízhiánnyal párosul, napi 100-130 kg termésveszteség keletkezik kukoricában.
Az AGRO.bio jóvoltából kávézgatva megkérdezem: Végeztetek kísérleteket a termékeikkel?
Á.T.: Természetesen. És ha azt kérdezed milyen eredménnyel, akkor nem tudom egy mondatban megfogalmazni a választ, mert ez egy rendkívül összetett kérdés.
Akkor csak a lényeget!
Á.T.: Az évjárathatás itt is jelentkezik. Egyszer jobban, egyszer kevésbé. A tápanyagok feltáródását egyértelműen segítik a BactoFil termékek, megfelelő hőmérsékleti és csapadékviszonyokat feltételezve.
Sz.E.: Hozzáteszem, hogy ez nagyon szoros technológiai fegyelmet igényel.
Szeretnék viszont egy másik témát szóbahozni. Amikor a mellékterméket mellékes terméknek minősítjük, óriási hibát követünk. el. A kukoricaszárat, meg a szalmát elhordjuk a talajról energetikai célra. Ezt ott kell hagyni, hogy javítsa a talaj szerkezetét.
Ebben egyetértünk és talán abban is, hogy ebből akkor lesz minél előbb talajélet, ha erre rásegítünk.
Á.T.: Endre megelőzött. Gondoljuk meg! Ha a szervesanyag a talajba visszaforgatásra kerül és ennek lebomlását egy olyan baktérium készítménnyel, mint például a BactoFil fel tudjuk „turbózni”, akkor ott egy „életteli”, fellazult és vízbefogadó talajréteg keletkezik.
Kollégák! Ennyi fért ma egy kávéházi beszélgetésbe. Köszönöm, hogy itt voltatok.
dr. Bódis László
« Vissza