Durr… becsapott a borászlobbi

2014. szeptember 22.

 A telhetetlen borászlobbi nem csak a jóhiszemű borkedvelőkre bírt rárontani, de nekiment a becsületes borkészítőknek is.

1987. őszén, szőlész-borász diákkoromban üzemlátogatásra mentünk, egy nagyüzemi borászatot megtekinteni. Október 23., pénteki nap volt. Indulás előtt szokatlan alaposságú névsorolvasás. Valaki megkérdezte, hogy mire föl ez a felhajtás, mire a válasz az volt, hogy „aki itt van, az biztosan nincs máshol”. Akkor ezt abszolút nem értettem, de később rájöttem, nem is ez a lényeg. A borászati „ipartelep” udvarán a nagyüzemi borászvegyész lelkesen magyarázta, hogy hogyan csinálnak az élesztőgombák enzimjei a cukorból etanolt és széndioxidot. Ez akkor viszonylag keveseket/senkit sem érdekelt, de valaki rákérdezett, hogy mibe teszik azt a kisebb cukorhegyet, ami az udvaron tornyosult. A borászvegyész erre azt válaszolta – hamiskás mosollyal a szája szélén – hogy azt a dolgozók teszik a kávéba. Némi derültség – „többet ésszel, mint borászvegyésszel” – mondta valaki, aztán indultunk is haza. …Ha ezt egy kávéházban egyszer elmesélem… gondoltam volna, ha akkoriban lett volna valami fogalmam arról, hogy miről szól egy kávéház.

Naiv borivó úgy vélhette, hogy van különleges minőségű bor és van iható, meg van az olcsó a népnek és a drága a tehetős polgároknak. A gazdag borválasztékból pedig ő, a fogyasztó azt választ, amit akar és a vásárlási döntésével egyfajta irányt mutat a borkereslet vonatkozásában. A naiv borivó azt is hitte, hogy a 21. században a szőlész olyan boripari alapanyagot termeszt, amilyet tud illetve, amilyenhez a természet hozzásegíti. A borász meg szintén olyan bort csinál, amilyent tud, amilyent szeretne, vagy amiről azt gondolja, hogy jó áron el tudja majd adni. Az egész történetet pedig megfelelően leszabályozza az a dolog, amit úgy hívnak, hogy piacgazdaság.

A telhetetlen borász lobbi szemében úgy látszik szálka a piacgazdaság, mert nem tetszik nekik, hogy hazánk a szőlőtermesztés északi határán található és az adottságok kevésbé kedveznek az olcsó tömegborok előállításának. Nyilvánvaló, hogy hazánktól délebbre többet terem a szőlő és ebből alacsonyabb költségek mellett, alacsonyabb polci áron lehet eredet megjelölés nélküli bort készíteni. Ezek a borok viszonylag nagy mennyiségben fogytak a diszkontok és a hájpermarketek polcairól, hiszen akit nem érdekel a borvidék, a sató meg a dűlőszelekció és csak arra vágyik, hogy a vacsi után lehúzzon két deci bort némi szódával felspriccolva, annak ezek az olcsó külföldi borok tökéletesen megfelelnek. Pont ez volt az egyik dolog, ami belecsípett a telhetetlen borászlobbi szemébe.

 Valaki közülük emlékezett még a negyvenes-ötvenes évek jegyrendszerére és piaci szabályozási viszonyaira, majd előrukkolt a hatalmas ötlettel. Jegyrendszert kell bevezetni úgy, hogy aki olcsó külföldi bort akar forgalmazni, annak literenként jegyet kell venni. Ez nyilvánvalóan drágítja az olcsó külföldi bort és nyilvánvalóan úgy csapja arcon a telhetetlen borászlobbi az „economy class” magyar borfogyasztót, hogy az a legjobban fájjon. Hogy erre mit lép a magyar borivó, azt az élet nagyon hamar megmutatja.

 Ha ez még nem lett volna elég, a borászlobbi (a telhetetlen borászlobbi) a becsületes, jóhiszemű, és a bort szőlőből készíteni szerető borászatoknak is nekiment. Rávették a kormányt, hogy kérjenek engedélyt az EU brüsszeli hivatalnokaitól (Európai Bizottság), hogy az amúgy megengedettnél nagyobb mértékben pancsolhassanak bele a borokba. Arról van szó, hogy elméletileg nem tiltott az EU-ban az alkoholtartalom kismértékű növelése, de ez a borászlobbi - amúgy baromira utálom leírni ezt a szót – szerint nem elég. Ők szeretnék átlépni a határt az etanoltartalom növelésének a vonatkozásában, hiszen valószínűleg a gazdasági érdekük úgy kívánja.

 A borivó embert viszont mindez kábé annyira érdekli, mint minket diákokat 27 éve az etanol szerkezeti képlete. A borivó csak azt érzékeli, hogy jól át akarják cseszni, hogy drágábban ihassa a jellegtelen cukrozott lőrét. A borivó gondolkodik és cselekszik - iszik inkább mást, mondjuk bodzás sört.

 A kép csak illusztráció. Egy olyan borászat palackjai láthatóak rajta, ahol a szőlőtermesztést és a borkészítést a legmagasabb szinten művelik és nem részei a telhetetlen borászlobbinak.

 

 

 



« Vissza