RIP Dr. Bódis László

A kávéskészletek a Herendi porcelánmanufaktúra remekei. Az arany búzakalászos minta, amit a Herendi direkt az AGRO Café számára készített, azóta is a magyar mezőgazdaság egyik ikonja. Lacival együtt büszkék voltunk rá és én, azóta is az vagyok. Sok képem van Laciról, hiszen a beszélgetéseinken mindig én fényképeztem, de nekem ez a legkedvesebb. Lacit 2019. november elsején, egy pénteki napon, mindenszentek napján, magához szólította az Úr. Már az előző írásban írtam róla, de már akkor tudtam, hogy kell majd egy második első – újranyitós írás – Laciról.

Az Agrofórum újság, amely a magyar mezőgazdaság kétségtelenül elsőszámú havilapja – szerintem – egy nagy hármas szerencsés találkozásának köszönheti azt, hogy olyan lett, amilyen. Dr. Csíbor István, Dr. Demes György és Dr. Bódis László kiváló emberek és kiváló szakemberek voltak és nem csak a szűken értelmezett szakterületükön voltan nagyszerűek, de még szaklapot is tudtak csinálni. A nagyságukat talán az mutatja a legjobban, hogy bár már egyikük sincs közöttünk, úgy rendezték a dolgokat, hogy az nélkülük is megállja a helyét. A legjobb szakembereket nyerték meg a szerkesztőbizottságba, akik az ő nyomdokaikon viszik tovább azt a lapot, amit havonta sokezren várnak és olvasnak érdeklődve. Internet ide vagy oda, ezt a lapot jó kézbe venni és szerintem sokezren vagyunk úgy, hogy kell havonta az a legalább bő félóra, amikor magunk vagyunk, meg az újság,
átlapozzuk és egy-két cikket, ami a legjobban érdekel, elolvasunk. Mióta Laci nincs, azért kicsit más az érzés. Én legalábbis mindig az egy oldalas bevezetőjével kezdtem az olvasást. Ezek nagyon szép írások voltak. Igazi régivágású, szépen fogalmazott mondatok, amelyek eljutottak valahonnan valahová. Az életet és a természetet nagyon szerető, bölcs, kulturált ember írásai. Sokszor Márai Sándor jutott eszembe. Laci amúgy az Agrofórum lapigazgatója volt és a szerkesztőbizottság elnöke.

Az előző – újranyitós – írásban idéztem az első Agrocafés írásából. Szerintem nagyon szép lett, akár a Herendi csésze. Az utolsó közös munkánk is emlékezetes. Nagyon nagyon nem gondoltam akkor, hogy ez az utolsó közös munkánk. Az egyik nagy növényvédős cég egyik vezetőjével beszélgettünk, aki ma már egy vetőmagos céget igazgat. Úgy zajlott a dolog, hogy Laci beszélgetett a vendégünkkel én meg villámgyorsan írtam egy számítógépbe. Tényleg igyekeztem és izgultam, hogy mit fog rá mondani. Amikor kész voltunk, elolvasta és azt mondta, hogy jó lesz, küldjem be a szerkesztőségbe. Örültem és büszke voltam és egyáltalán nem sejtettem, hogy ez az utolsó közös…  Laci neve már nem szerepel az Agrofórumban és ez így van rendjén, de itt az AGRO Caféban, ahol indokolt, írok majd róla. Az viszont biztos, hogy minden írás annak a mércének igyekszik megfelelni, amit ő állított illetve ő állítana.

Bónusz trekk: Mi az a RIP? Mi ez az anglománkodás? Rest in Peace – nyugodjék
békében. Hagyjuk már… Latinul már egész más. Requiescat in Pace. Ugye, hogy
sokkal szebb…